Börzsönyi Tündék

Nyár

A Királyréti Horgásztó körül este mindig gyorsabban sűrűsödik a levegő, mint máshol. A tanösvény táblái ilyenkor fakóbbnak tűnnek, a rajtuk lévő rajzok – levelek, rovarok, madarak – mintha nem magyaráznának, hanem figyelnének. Aki nappal jár erre, az inkább tanul az ösvény tábláit nézegetve. Aki alkonyatkor, az elmerengve emlékezik valamire, amit sosem tanult.

Márton nem hitt az ilyesmiben. A városból jött, egy hosszú hét után, hogy kifújja magát. A tanösvény elején még mosolygott a figyelmeztető táblán: "A természet csendje érték." Feje tele volt az elmúlt hét eseményeivel. Gondolatai a feladaton jártak, amit nem szívesen vállat el de tudta hogy meg kell felelnie főnöke elvárásainak, különben visszaminősítik, és a hosszú évek alatt elért eredményei pillanatok alatt semmivé lesznek. A tó felől halk csobbanás hallatszott, mintha valaki kavicsot dobott volna a vízbe, de senkit sem látott. A horgászhelyek üresek voltak, a stégek nedvesen csillogtak. Próbálta kitakarítani az agyát az elmúlt évek technikáit alkalmazva, de sehogy sem tudott a nyomasztó gondolatoktól szabadulni.

Ahogy beljebb ért, a fák között furcsa szag terjengett. Nem rothadás, nem virág – inkább nedves föld és füst keveréke. Megállt az egyik tanösvényi állomásnál, ahol a mocsári növényekről szólt a tábla. A betűk mintha elcsúsztak volna egymáson. Pislogott. A szél nem mozdult, mégis hallotta a levelek zizegését.

A folytatáshoz töltsd le a könyvet: